Világ
életemben típusfüggő voltam, amióta az eszemet tudom. Egyszer
utánanéztem a szakirodalomban annak, hogy hogyan alakul ki az
emberek típusfüggősége a társválasztásnál. Azt a magyarázatot
találtam, hogy a legelső néhány életévünk alatt találkozunk egy
olyan velünk ellenkező nemű emberrel a családunkban, vagy a
környezetünkben, aki nagy hatást gyakorol ránk a személyiségével, s
ez eldönti egy életre: típusfüggővé válunk! Én már kb. öt
évesen is tudtam, hogy milyen kinézetű gyerekeket tartok szépnek, s
az ilyen külsejű gyerekeknek kerestem a társaságát. Azoknak, akik
világos bőrűek, SZÖGSIMA HAJÚAK, szőkék, vagy legfeljebb
világosbarna hajuk van, s valamilyen világos színű a szemük.
Később, kamasz koruként már a személyiség is számitott, a kevés
beszédű, nyugodt, higgadt embereket találtam, s találom vonzónak.
Nagyon vonzott mindig az olyan külső megjelenés, akiknek szinte
nincsenek szineik, vagyis minden külső jegyük nagyon halvány /RP.
pl-ul) Döntő szerepet játszott, s játszik társválasztásomban
ez a szempont. A családomban ilyen külső és belső tulajdonságokkal
csak egy ember rendelkezett, csak egyetlen-egy ember,
nagypapám!
Évek óta a
ZÖLD korszakomat élem. Ha ruháról van szó, ha lakásbelsőről van
szó, ha bármiről van szó, akkor feltétlenül a zöld színt választom,
mert mostanában ez a szín esik jól a lelkemnek. Jól is áll nekem a
zöld szín, leginkább a neonzöld szín és a leghallványabb zöld szín,
a vízzöld. De a többit is imádom. Azelőtt utáltam a zöld színt, még
azokat is utáltam, akik hordták. A zöld korszakom előtt volt
a rózsaszín korszakom. Úgy tulzásba vittem a rózsaszínt, hogy
mostanában már fóbiám van szinte ettől a színtől, persze kivéve az
un. parasztrózsaszínt, ami a legeslegrikítóbb rózsaszín, mert ez
nekem nagyon jóláll! A rózsaszín előtti jelentős korszakom a PIROS
korszak. Jaj Istenem, de borzalmas rágondolni a piros korszakomra,
- bár a piros is jól áll, sőt mindenki szerint ez áll a legjobban.
Abban az időben, ha kinyitottam a ruhásszekrényeket, szinte csak
ezt a színt és egy kis kiegészítésként bordókat lehetett ott látni,
nem is tudtam rendesen felöltözni, mert nem lehet normálisan
felöltözni,ha szinte minden holmija piros az embernek!
Azelőtt meg még gyerek voltam, s emlékszek, hogy legtöbbször
sárga-zöld összeállításban jártam, az olyan megnyugtató, - most
ahogy visszagondolok, - olyan harmónikus, a természet színei, olyan
nyugis valahogy. Aztán még ott volt a pettyes korszak:
néhány évig éjjel-nappal csak pettyesben, tűpettyesben,
óriáspettyesben, s furcsa hatása lett, utána már szinte fájt, ha
pettyes ruhát láttam. A napokban vettem észre magamon, hogy
tetszik a zöld-sárga kombináció. Játék az élet??? Néha igen,
néha nem.
Csigmének van egy kis háza, a kis ház kertjében van egy almafa,
azon prémium minőségű alma terem. Életemben nem ettem ilyen jó
almát. Az ütött-kopott leesett almából - Csigme kitalálta - ,
süssek almáspitét. Jó gondolat, csak már kimerült vagyok, mert
kertben tevékenykedtem, de természetesen megsütöm. Itt
kezdődnek a gondok. Lelki gondok ezek. Édesanyámtól kaptam egyszer
ajándékba egy süteményes könyvet, reprint kiadás, állítólag még
dédnagymamák receptjei vannak benne. Ebben van egy "ünnepi
almáspite" recept, amit nemrég elkészítettem, - életemben először
sütöttem almáspitét, és TÖKÉLETESRE sikerült! Soha, mondom soha nem
ettem még ilyen jó almáspitét, rengeteg őrölt fahéjat tettem bele,
talán amiatt lettj ó nem tudom. Aztán mégegyszer elkészítettem,
felbuzdulva a sikertől. Meg lehetett enni. Nem volt az olyan
rossz. Pedig minden utasítást ugyanúgy betartottam. Nemrég
harmadjára is elkészítettem, reménykedtem, hogy megismétlődik az
első siker. NEM ISMÉTLŐDÖTT MEG! A két tésztaréteg nagyon vékony
lett, közötte az almatöltelék szinte nyers volt, szinte nem is
érződött benne a fahéj, vajon mért?, nem tudom, s mintha a tészta
kissé nyers lett volna! pedig minden utasítást ugyanúgy
betartottam, mint először. Most megint almáspitét fogok sütni. A
remény sosem hal meg.
Történt nemrég, hogy Csigmém
kapott ajándékba a fiaitól egy üveg hatputtonyos Tokaji aszút.
Fogta magát és betette az aszút a bárszekrénybe azzal, hogy
jó lesz majd karácsonyra. Igen ám, de ekkor történt az is, hogy
bizonyos D-dimer érték feltűnően magas lett a véremben, egy rutin
vérvétel alkalmával, amikor Bogota kutyánk rámugrott a kertben és
felborított, amitől én megsérültem, és a klínikán emiatt egy rutin
vértételt csináltak velem. Namost a magas D-dimer érték a vérben
három dolgot jelethet, amit a nagyon kedves belgyógyász doktornő
elmagyarázott: gyulladást a szervezetben, vérrögképződést az érben,
valamint rosszindulatú daganatos betegséget. Elmondása szerint
ilyen esetben mindig először a daganatos betegséget kell kiszűrni
egy mindenre kiterjedő vizsgálatsorozattal. Ez két hónapig
tartott, két hónap merő stressz és halálfélelem! Közben
került hozzánk az aszú, miközben pánikban éltem, hát gondoltam
egyet, nekem már talán minden mindegy: megkóstolom. A hatputtonyos
aszú olyan sűrű, mint a méz! Olyan édes, mint a méz! Sajnos nagyon
hamar elfogyott. Ma voltam a legeslegutolsó vizsgálaton, MINDEN
EREDMÉNY NAGATÍV. Szerencsés vagyok,mert csak egy lyukas fog okozta
a bajt, mert a lyukas fog akkor is gyulladást jelent a
szervezetben, ha nem fáj. Nemrég kérdezték Gergőék Csigmémet, hogy
ízlett-e neki a Tokaji aszú? Azt válaszolta, hogy nagyon finom
volt. DDDD Egyszer majd természetesen megveszem Neki. Az sem
mostanában lesz, mert megnéztem a Tesco-ban, és 7 ezer
Ft.
Tal.Cyb
(Blogter), Kmilo, (Columbia)Dany
Mexikó, Roy Harper a Zep barátja, Anglia, Katerina Bp, Tal, Cyb,
Kmilo és Diva Columbia, Rodrígó Brazília, Paulina, Diegó Mexikó,
Loretta USA, Ági (család), Anna Svédország, Judit Bp, Miklós Mo,
Zoltán, Ági Debrecen, Manuela, Jürgen Németország, Aziz és
Neriman Törökország.
Hamar kimondom ezeket a szavakat: utálom, gyűlölöm, pedig nem tudok
igaziból senkit utálni, s főleg gyűlölni sem. Amikor azt hiszem,
hogy ezeket az érzéseket érzem, nagyon hamar rájövök arra, hogy
csupáncsak nagyon haragszok, mert talán megbántva, vagy becsapva
érzem magam és először összekeverem az érzéseket. A haragom meg egy
idő múlva elmúlik. Van egyetlen kivétel, a féltékenység, amikor
valakinek lelkem mélyén nagyon-nagyon erősen a halálát is kívánom
és ezt jogosnak tartom. Irigységet csak egyszer éreztem életemben,
az sem tárgyakhoz kötődik, hanem élethelyzethez. Régóta gyűjtöm
Daniken könyveit s egyszer egy áruházi könyvesboltban megkérdeztem,
van-e új Danikenkönyv, mire a nő azt válaszolta, "Nincs egy darab
sem, nemrég itt volt egy kilencven éves bácsi, aki Svájcban lakik,
- magyar származású,- és felvásárolta az összest, mert Daniken a
kertszomszédja Bázelben" Kiszédültem az áruházból. A következő fél
órában olyan lelki fájdalmat éreztem, hogy majdnem meghaltam, mert
annyira szerettem volna Daniken kertszomszédja lenni és az UFO-król
beszélgetni, nem mintha tudnék németül beszélni, de akkor is!
DD Aztán fél óra mulva megnyugodtam. Azóta a
szomszédkérdést továbbgondoltam. Lehetne az egyik szomszédom
Daniken, a másik a Page-Plant páros, szemben pedig Janis Joplin
énekesnő, meg valahol a közelemben Karinthy Frigyes. Ja, a házam
meg Londonban lehetne.D
Árva! Tájékoztatlak, hogy nem vagyok frontérzékeny,
maximálisan egészséges vagyok, ágyban pihizek, hasikámon a laptop .
Azokat a jelzőket nem hagyom szó nélkül, melyeket
""védenced"""folyamatosan elkövet. Jogomban áll fellépni saját
érdekemben, mind ahogy Te is megteszed a magad érdekében
időnként.
Zeprajongó pályafutásomban
van egy sötét folt,egy sötét zóna.Néhány évig közben elhanyagoltam
a Zepet és Pink Floyd kedvelő lettem.Egyetlen testvérem sem a Zepet
kedvelte, hanem a Rolling Stonest. Édesanyám kedvencei voltak, s a
sorrendben már nem vagyok biztos: Hungária együttes, Fenyő Miki,
Ergo együttes, Charlie, s akkor telt be nálam a pohár, amikor Zámbó
Jimmy következett. Amikor városunkba érkezett az Ergo, édesanyám
velem akart a koncertre menni, de megmondtam, hogy lehetetlent
kíván. Azóta sem bántam meg ezt a döntést, sőt! Első társam viszont
elkísérte, mert szerinte ilyen helyre ne menjen egyedül. Első
társam nem kedvelte az én Zep-emet, hanem inkább a jazz-t és még a
komoly zenét is. Mostani társam végre szereti a Zepet, olyannyira,
hogy a Led Zeppelin hozott össze minket.D
Este 7-kor
azt mondja Csigme: Főzök vacsorára töltöttkáposztát.Ez kiverte
nálam a biztosítékot, rögtön elkezdtem számolni, amíg elkészíti,
meg amíg megfő, az a töltöttkápi már reggeli lesz, és én farkaséhes
voltam. Ezért aztán sütöttem olyan panírozott halat magamnak, ami 5
perc alatt kész lett. Éjszaka felébredtem, szokatlan módon, és
kíváncsi lettem, valóban megfőzte-e a kápit? Éjszaka közepén
megkóstoltam a kápit, nagyon gyorsan, csak úgy kézzel egy
tölteléket kivettem, s a számba tömtem, bele sem fért, lecsorgott
az államon. Visszafeküdtem, de nem hagyott nyugton a káposzta,
annyira finom volt! Aztán sikerült elaludni ennek ellenére, de
reggel fél 7-kor töltött káposztát reggeliztem, mindennel, ami a
tartozéka, tejföl, meg a többi jó. Aztán délben éhes lettem ,megint
ettem, sőt Pagey cica is megevett egy jó nagy tölteléket.
Szereti. A nagy fazék káposztának a fele elfogyott. Amúgy én is
tudok jó töltöttkáposztát főzni, egyszer régebben már főztem, s jól
sikerült. Azóta nem.
Mióta internetem van, s mióta Blogteres vagyok, tömény undort
érzek a rasszisták miatt. Most is az elők hozbb találkoztam ezzel a
szóval "cancigó", ami lefordítva azt jelenti, hogy
férficigányember. Nem vagyok érintve, de az emberi méltóságot
fontosnak tartó ember lévén mégis sértőnek érzem, ha embertársunkra
azt mondjuk, kan, mert az állatvilágban vannak kanok, illetve
hímek. Ilyen értelemben mondhatjuk egy magyar férfire, hogy
kanmagyar. Ugye, milyen hülyén hangzik? Én nem utálom, és nem
szeretem a cigány embereket, pedig vannak rossz tapasztalataim
velük. Egyszer a régi berendezésemet, - bútorokat, műszaki
cikkeket, - melyek nagyon jó állapotban voltak, színes tv, jó hűtő,
nagyon jó bútorok el akartam adni, de felvilágosítottak, hogy a mai
világban már nem lehet eladni ezeket, örüljek, ha ingyel
elszállítják az otthonomból! A használt bútorbolt bejárata előtt
egy cigánycsalád ácsorgott az Zsigulijuk mellett, s meghallottam,
hogy búort és műszaki cuccokat akarnának venni. Megszólítottam
őket, rövid beszélgetés után beültem az autójukba (jajjjjj, milyen
koszos volt!) és hazamentünk hozzám. A feleség volt cigó, a férj
viszont magyar, nagyon fehér bőr, igazi szőke, olyan kék szem, mint
Delonnak, és a lányaik. Durvára olcsón adtam mindent,
jelképes összegért, még örültem, hogy viszik! Az igazsághoz
tartozik, hogy mostmár bánom, mert három szintes házunkba bőven
elvérne, és jó lenne, ha meglenne, mert tulképpen emlékek fűztek
hozzá, de már késő bánat. Akkor úgy láttam helyesnek, hogy
megszabadulok tőlük, amúgy kis "kidobós" típus vagyok, évenként
selejtezek, kidobok! Aztán ettől a családtól nem tudtam
megszabadulni, állandóan jöttek, becsengettek, hogy nincs-e valami
cucc! Ha azt mondtam, nincs, mintha nem mondtam volna semmit.
Csigme fiai meghallván a történetet, ajánkoztak, hogy had verjék
meg őket! Azért ez a verés már túlzás lenne az én felfogásom
szerint. Szerencsémre elköltöztem, s nem tudják az új címemet, bár
nemrég a Tesco-ban megláttam őket, futottam is a bolt másik végébe
gyorsan. De akkor is, ezek az emberek is EMBEREK! És ebből nem
engedek!!!!!!
Pagey már
két hónapos és két hetes cica. Néhány napja próbálkozik a
fáramászással. Elsőre nem jött neki össze, de aztán sikeresen
feljutott. A lemászás már más tészta, mert sokszor nekünk kell
leszednünk a cicát. Valahogy még fel tud kúszni a majdnem
függőleges ágakon, lefelé meg már elgyávul és annyira sírósan
nyávog, hogy elő kell hoznunk a nagylétrát és valahogy leszedni
onnan. Csigmének jól megy ez, nekem nem igazán, mert mélységfóbiám
van kissé. Kb. három létrafok után nem nagyon bírok feljebb menni,
ha nem muszáj. Ma nagyon póruljártam Pageyvel, mert a reggeli
órákban felmászott a legmagasabb diófa tetejére és nem volt képes
lejönni és én egyedül voltam itthon. Emiatt megállt az élet.
Először verbálisan próbáltam segíteni, aztán előhoztam a létrát,s
legyűrve félelmemet a létra tetejéig másztam, egy ágba kapaszkodva
kedves hangon rimánkodtam, hogy jöjjön ide. Szótfogadott, araszolt
lefele, - ekkor már sok órája a fa tetején dekkolt és siránkozott,
- a kis tappancsát még meg tudtam fogni, de érthetetlen módon
kirántotta a kezemből, és visszament a magasba. Azokat a terveket,
amiket még előző nap szövögettem magamban, hogy miket intézek majd,
és miket tevékenykedek, azokat így nem tudtam megvalósítani, s
ettől frusztrált lettem, még szidtam is a drága kis cicát. Aztán
felhívtam Cs-t, hogy jöjjön már haza, s szedje le a fáról a
cicust.Ő megígérte, hogy nemsokára indul haza, s kimentem megnézni
a macskámat, hát már a földön ült békésen! Amikor az
állatorvoshoz vittük a talált cicát, felvázolta nekünk, hogy
szobacicát ,vagy normális életű cicát csinálhatunk Pageyből, akkor
természetesen normálist választottam, de most kissé meginogtam.
Persze tudom, hogy furcsán venné ki magát, hogy kertes házban élünk
és szobacicánk van, azt hiszem, mégiscsak szabad életű macskám
lesz, hogy jó élete legyen.ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
TV-híradót
néztem Csigmével. Valami angliai nő beszélt a képernyőn, idősebb
nő, szögsima szőkésvilágos haj, világoskék,vagy világosszürke szem,
világos arcbőr és én megjegyeztem, hogy mennyire északi típus,
mindig ilyen szerettem volna lenni, de ebből csak a nagyon fehér
bőr jött össze nekem. Erre Csigme azt válaszolta, hogy neki is pont
ez jutott eszébe, hogy milyen nagyon északi típus ez a nő. Erre azt
mondtam, hogy szerintem,ha én ilyen északi típus lennék, akkor nem
Ő feküdne mellettem, mert neki tudtommal az ilyen nem jön be. Erre
azt válaszolta, hogy ez így is van, de viccelődni akart, s azt is
megjegyezte, hogy ha Ő Robert Plant lenne, akkor talán nem én
feküdnék mellette! Erre a legőszintébben azt válaszoltam, hogy ha
mellettem a mostani Robert Plant feküdne, akkor én nem is akarnék
itt feküdni,mert nekem a fiatal 2o-23 éves Robert kéne, akkor
szeretnék mellette feküdni! De itt a bibi, hogy a 2o-23 éves Robert
Plant nem gondolom,hogy egy nagyon kis gyerek mellett szeretne egy
franciaágyban feküdni, viszont nekem egészen kicsi gyerekként azt
hiszem, annyira nem kéne a fiatal Robert Plant, mert minek? Már
nagyon belezavarodtunk, mert Csigmének eszébe jutott még az is,
hogy a mostani életkorommal elmennék egy jó kis időutazásra és
megkeresném a 2o éves Robert Plant-et, és szerinte nem hiszi, hogy
pont a mostani életkorommal kellenék neki. Erre azt válaszoltam,
hogy természetesen ezt tudom, mert amit mond az a természet rendje,
s jobb, ha egy férfi egy kicsit idősebb, mint fordítva. Egészen
elfáradtunk. D
Élt
évekkel ezelőtt egy Hajdú-Bihar megyei faluban, - Komádiban - egy
fiú és egy lány. A fiú 26 éves volt, éppen letöltötte a
katonaidejét, a lány 16 éves. A lány apja a falu leggazdagabb
embere volt, aki évente egyszer Budapestre felvitte az egész
családját, 5 gyerekét, feleségét, és ott az egész család tetőtől
talpig felruházkodott, mert a faluban nem volt "választék". A lány
elkényeztetett gyerek volt, mindent megkapott. A fiú apja korán
meghalt, édesanyja özvegyen, nehezen nevelte fel őt és kishugát,
mert a faluban nem volt munkalehetőség, ezért kitalálta, hogy
nagyszámú csirkét felnevel, s a tojást a piacon eladja, s így sok
munkával, de felnevelte a gyerekeit, sőt mindkettőt kitanítatta.
Sok különség volt még a fiú és a lány között, ami akadálya lehetett
volna, hogy ők egymáséi legyenek, - a fiú német volt, apja szász,
anyja sváb nemzetiségű, aztán még a vallásuk is különbözött, amit a
faluban számontartottak,ráadásul a fiú huga felcseperedvén
rasszista érzelmű lett, csak a hasonló volt "ember" a szemében. A
sok akadály ellenére a fiatalok szerelembe estek és a lány elmondta
az édesapjának. Nem lesz ennek jó vége kislányom, ez a fiú német, s
a németek nem jó emberek, tudod, a második világháboruban
gyilkolásztak a németek,stb.stb. A lány kerek-perec kijelentette:
vagy ő lesz a férjem, vagy senki! Az apa szerette a gyerekét, így
engedett. A fiú elmonda az anyjának, mire az édesanya így szólt:
nem lesz ennek jó vége kisfiam, az a lány nagyon gazdag ember
lánya, el van kényeztetve, aztán ha majd nem tudsz neki mindent
megadni, abból baj lesz! A fiú erre azt válaszolta, hogy mindent
meg ad majd neki, erre törekszik majd egész életében! Amikor
Csigmének elmeséltem a szüleim históriáját, azt mondta, "ez olyan,
mint a mesében".
Már
olvastam a Facebookon ezt a fogalmat,de nem tudtam,hogy mit jelent
és nem is érdekelt igazán. Most láttam,hogy az egyik brazíl NŐ-i
barátom küldött egy üzit: megbökött! Erre villámgyorsan megnéztem a
Google-ben a jelentését és megrémültem! Ez a szó a Facebookon
annyit tesz: DISZKRÉT FELKÉRÉS SZEXUÁLIS KAPCSOLATRA! :((
Megfájdult a fejem!!! Nekem az ilyesmi stressz! Ez a nő brazíl, Sao
Paolo-ban él, a neve alapján olasz felmenőkkel rendelkezik, a Led
Zep kapcsán kerültünk ismeretségbe a net-en, és most,hogy
utánagondolok, sokat fogalalkozott velem, irkált portugálul, amit
soha nem volt kedvem lefordítani, ugyanis egy kukkot nem tudok
portugálul és nincs is kedvem megtanulni. A Facebookos
avatarképemen Robert Plant-fotó van, de a nő temészetesen
tudja, hogy én is nő vagyok, mert van fotó feltéve rólam. Egyébként
meg mi a fene ez? Nem is értem, nem is akarom érteni. A másik
gubanc egy férfi az USA-ból, aki kérte,hogy vegyem fel, miután én
lájkoltam egy RP-tal kapcsolatos fotót, ami az ő oldalán volt.
Akkor angol nyelven irkáltunk néhányszor egymásnak, de csak úgy
általánosságban, most meg kaptam tőle egy fura felkérést. Van egy
alakalmazás, és azt kéri,hogy ezt használjam, igenám, de ez
olyan,hogy akkor ki kéne adnom a legfontosabb adataimat, igazi
nevem, igazi címem és még más nyalánkságok! Talán neki kellenek az
adatok? Soha,amíg élek! Lapátra veled!!!!
Típusfüggés - Világ életemben típusfüggő voltam, amióta az eszemet tudom. Egyszer utánanéztem a szakirodalomban annak, hogy hogyan alakul ki az emberek típusfüggősége a társválasztásnál. Azt a magyarázatot találtam, hogy a lege...
Tal.
Cyb
(Blogter), Kmilo, (Columbia)
Dany
Mexikó, Roy Harper a Zep barátja, Anglia, Katerina Bp, Tal, Cyb,
Kmilo és Diva Columbia, Rodrígó Brazília, Paulina, Diegó Mexikó,
Loretta USA, Ági (család), Anna Svédország, Judit Bp, Miklós Mo,
Zoltán, Ági Debrecen, Manuela, Jürgen Németország, Aziz és
Neriman Törökország.
Ray
Brazíliából
Raissa, Brazília,
Sandra
Budapestről.
